Az Egyesült Államok kormánya a közelmúltban tovább fokozta „kölcsönös vámpolitikáját”, hivatalosan is felvette Bangladest és Srí Lankát a szankciós listára, és magas, 37%-os, illetve 44%-os vámokat vetett ki rájuk. Ez a lépés nemcsak „célzott csapást” mért a két ország gazdasági rendszerére, amelyek nagymértékben függenek a textilipartól, hanem láncreakciót is indított a globális textilellátási láncban. Az amerikai belföldi textil- és ruházati ipart is kettős nyomás nehezítette: az emelkedő költségek és az ellátási lánc zavarai.
I. Banglades: A textilipar 3,3 milliárd dolláros veszteséget könyvelhet el, több millió munkahely forog kockán
A világ második legnagyobb ruhaexportőreként a textil- és ruházati ipar Banglades „gazdasági mentőöve”. Ez az iparág az ország teljes GDP-jének 11%-át, a teljes exportvolumen 84%-át teszi ki, és közvetlenül több mint 4 millió ember foglalkoztatását biztosítja (akiknek 80%-a női munkavállaló). Közvetve több mint 15 millió ember megélhetését is támogatja az upstream és downstream ipari láncokban. Az Egyesült Államok Banglades második legnagyobb exportpiaca az Európai Unió után. 2023-ban Banglades textil- és ruházati exportja az Egyesült Államokba elérte a 6,4 milliárd dollárt, ami az Egyesült Államokba irányuló teljes exportjának több mint 95%-át tette ki, lefedve a közepes és alsó kategóriás, gyorsan forgó fogyasztási cikkeket, például a pólókat, farmernadrágokat és ingeket, és alapvető ellátási láncforrásként szolgál az olyan amerikai kiskereskedők számára, mint a Walmart és a Target.
Az Egyesült Államok által a bangladesi termékekre kivetett 37%-os vám ezúttal azt jelenti, hogy egy bangladesi pamutopólóra, amelynek eredetileg ára 10 dollár, az exportára pedig 15 dollár volt, további 5,55 dollár vámot kell fizetnie az amerikai piacra lépés után, így a teljes költség közvetlenül 20,55 dollárra emelkedik. Banglades textilipara számára, amely az „alacsony költségekre és a vékony profitrátára” támaszkodik fő versenyelőnyeként, ez a vámtarifa messze meghaladta az iparág átlagos 5–8%-os profitrátáját. A Bangladesi Ruhagyártók és Exportőrök Szövetségének (BGMEA) becslései szerint a vámok hatálybalépése után az ország textiliparának az Egyesült Államokba irányuló exportja évi 6,4 milliárd dollárról körülbelül 3,1 milliárd dollárra zuhan, ami évi akár 3,3 milliárd dolláros veszteséget is jelenthet – ami azzal egyenértékű, mintha az ország textilipara az amerikai piaci részesedésének közel felét elveszítené.
Ami még kritikusabb, az export visszaesése elbocsátási hullámot indított el az iparágban. Bangladesben eddig 27 kis- és közepes méretű textilgyár szüntette be a termelést az elveszett megrendelések miatt, ami körülbelül 18 000 munkavállaló munkanélküliségéhez vezetett. A BGMEA figyelmeztetett, hogy ha a vámok több mint hat hónapig érvényben maradnak, országszerte több mint 50 gyár fog bezárni, és a munkanélküliek száma meghaladhatja a 100 000-et, ami tovább befolyásolja a társadalmi stabilitást és az emberek megélhetésének biztonságát az országban. Ugyanakkor Banglades textilipara nagymértékben függ az importált pamuttól (a pamut körülbelül 90%-át az Egyesült Államokból és Indiából kell vásárolni). Az exportbevételek meredek csökkenése a devizatartalékok hiányához is vezet, ami befolyásolja az ország nyersanyagok, például a pamut importjára való képességét, és egy ördögi kört hoz létre: „csökkenő export → nyersanyaghiány → kapacitáscsökkenés”.
II. Srí Lanka: 44%-os vámcsökkentés a költségek tekintetében, az oszlopos iparág a „lánctörés” szélén áll
Bangladessel összehasonlítva Srí Lanka textilipara kisebb méretű, de ugyanolyan fontos „sarokköve” a nemzetgazdaságnak. A textil- és ruházati ipar az ország GDP-jének 5%-át és teljes exportjának 45%-át teszi ki, több mint 300 000 közvetlen alkalmazottal, így Srí Lanka háború utáni gazdasági fellendülésének egyik fő iparága. Az Egyesült Államokba irányuló exportját a közép- és felsőkategóriás szövetek, valamint a funkcionális ruházat (például sportruházat és alsónemű) uralja. 2023-ban Srí Lanka textilipari exportja az Egyesült Államokba elérte az 1,8 milliárd dollárt, ami az amerikai közép- és felsőkategóriás szövetek importpiacának 7%-át tette ki.
Az USA vámtarifájának 44%-ra emelése ezúttal az országot a „kölcsönös vámok” ezen körében a legmagasabb vámtarifákkal rendelkező országok közé teszi. A Srí Lanka-i Ruházatexportőrök Szövetségének (SLAEA) elemzése szerint ez a vámtarifa közvetlenül mintegy 30%-kal növeli az ország textilipari exportköltségeit. Példaként vegyük Srí Lanka zászlóshajó exporttermékét – a „biopamut sportruházati szövetet” –, amelynek eredeti exportára méterenként 8 dollár volt. A vámemelés után a költség 11,52 dollárra emelkedett, míg az Indiából és Vietnamból importált hasonló termékek ára mindössze 9-10 dollár. A Srí Lanka-i termékek árversenyképessége szinte teljesen megszűnt.
Jelenleg számos exportcég kapott „rendelésfelfüggesztési értesítést” Srí Lankán amerikai ügyfelektől. Például a Brandix Group, Srí Lanka legnagyobb ruházati exportőre, eredetileg funkcionális alsóneműt gyártott az amerikai Under Armour sportmárka számára, havi 500 000 darabos rendelési volumennel. Most a vámköltségekkel kapcsolatos problémák miatt az Under Armour megrendeléseinek 30%-át vietnami gyárakba helyezte át. Egy másik vállalat, a Hirdaramani kijelentette, hogy ha a vámokat nem oldják fel, az Egyesült Államokba irányuló exporttevékenysége három hónapon belül veszteséges lesz, és kénytelen lehet bezárni két Colombóban található gyárát, ami 8000 munkahelyet érint. Ezenkívül Srí Lanka textilipara az „importált anyagokkal történő feldolgozás” modelljére támaszkodik (az importált nyersanyagok a teljes mennyiség 70%-át teszik ki). Az export blokkolása a nyersanyagkészletek felhalmozódásához vezet, ami a vállalkozások működő tőkéjét foglalja le, és tovább súlyosbítja működési nehézségeiket.
III. USA belföldi szektor: Ellátási lánc zűrzavar + szárnyaló költségek, az iparág „dilemmába” került
Az amerikai kormány vámpolitikája, amely látszólag a „külföldi versenytársakat” célozza meg, valójában „visszareakciót” váltott ki a hazai textil- és ruházati iparral szemben. A világ legnagyobb textil- és ruházati importőreként (2023-ban 120 milliárd dolláros importvolumennel) az amerikai textil- és ruházati ipar a „belföldi termelés felértékelődésének és az importfüggőségnek” mintáját mutatja – a hazai vállalatok főként olyan nyersanyagokat állítanak elő, mint a pamut és a vegyi szálak, míg a kész ruházati termékek 90%-a importra támaszkodik. Banglades és Srí Lanka fontos forrásai a közép- és alsó kategóriás ruházati cikkeknek, valamint a közép- és felső kategóriás szöveteknek az Egyesült Államok számára.
A vámemelés közvetlenül megnövelte az amerikai belföldi vállalatok beszerzési költségeit. Az Amerikai Ruházat- és Cipőipari Szövetség (AAFA) felmérése szerint az amerikai textil- és ruházati beszállítók átlagos haszonkulcsa jelenleg mindössze 3-5%. A 37-44%-os vám azt jelenti, hogy a vállalatok vagy „maguk viselik a költségeket” (ami veszteséghez vezet), vagy „áthárítják azokat a végsárakba”. Vegyük például a JC Penney-t, egy amerikai belföldi kiskereskedőt, ahol a Bangladesből vásárolt farmernadrágok eredeti kiskereskedelmi ára 49,9 dollár volt. A vámemelés után, ha a haszonkulcsot fenn akarjuk tartani, a kiskereskedelmi árnak 68,9 dollárra kell emelkednie, ami közel 40%-os növekedést jelent. Ha az árat nem emelik, a nadrágonkénti haszon 3 dollárról 0,5 dollárra csökken, így szinte semmilyen haszon nem marad.
Ugyanakkor az ellátási lánc bizonytalansága „döntéshozatali dilemmába” sodorta a vállalatokat. Julia Hughes, az AAFA elnöke egy nemrégiben megrendezett iparági konferencián rámutatott, hogy az amerikai vállalatok eredetileg a „beszerzési helyszínek diverzifikálásával” (például egyes megrendelések Kínából Bangladesbe és Srí Lankába történő áthelyezésével) tervezték csökkenteni a kockázatokat. A vámpolitika hirtelen eszkalációja azonban minden tervet felborított: „A vállalatok nem tudják, melyik országot sújtják legközelebb a vámemelés, és azt sem tudják, meddig tartanak a vámtarifák. Nem mernek könnyen hosszú távú szerződéseket kötni új beszállítókkal, nemhogy új ellátási lánccsatornák kiépítésébe fektetni.” Jelenleg az amerikai ruházati importőrök 35%-a nyilatkozta, hogy „felfüggeszti az új megrendelések aláírását”, és a vállalatok 28%-a kezdte meg újraértékelni ellátási láncait, fontolóra véve a megrendelések Mexikóba és a vámok által nem érintett közép-amerikai országokba történő áthelyezését. Ezekben a régiókban azonban a termelési kapacitás korlátozott (az amerikai ruházati importnak csak 15%-át képes vállalni), ami megnehezíti Banglades és Srí Lanka által hagyott piaci rés rövid távú pótlását.
Ráadásul végső soron az amerikai fogyasztók fogják „fizetni a számlát”. Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatalának adatai azt mutatják, hogy 2024 óta az amerikai fogyasztói árindex (CPI) a ruházati cikkek esetében 3,2%-kal emelkedett éves szinten. A vámpolitika folyamatos szigorítása az év végére további 5-7%-os ruházati áremelkedést eredményezhet, ami tovább fokozza az inflációs nyomást. Az alacsony jövedelmű csoportok esetében a ruházati kiadások a rendelkezésre álló jövedelem viszonylag magas arányát teszik ki (körülbelül 8%), és az emelkedő árak közvetlenül befolyásolják fogyasztási kapacitásukat, ezáltal visszafogva az amerikai belföldi ruházati piac iránti keresletet.
IV. A globális textilellátási lánc rekonstrukciója: a rövid távú káosz és a hosszú távú alkalmazkodás együtt létezik
Az Egyesült Államok Bangladessel és Srí Lankával szembeni vámok fokozása lényegében a globális textilellátási lánc „geopolitizálódásának” mikrokozmosza. Rövid távon ez a politika „vákuumzónához” vezetett a globális közép- és alsó kategóriás ruházati ellátási láncban – a bangladesi és srí lankai megrendeléskieséseket rövid távon nem tudják teljes mértékben felszívni más országok, ami „készlethiányt” okozhat egyes amerikai kiskereskedőknél. Ugyanakkor a textilipar hanyatlása ebben a két országban hatással lesz a nyersanyagok, például a pamut és a vegyi szálak iránti keresletre is, közvetett hatással a pamutexportőr országokra, például az Egyesült Államokra és Indiára.
Hosszú távon a globális textilipari ellátási lánc felgyorsíthatja az alkalmazkodását a „közelső kitermelés” és a „diverzifikáció” felé: az amerikai vállalatok további megrendeléseket helyezhetnek át Mexikóba és Kanadába (amelyek az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás keretében tarifális preferenciákat élveznek), az európai vállalatok növelhetik a beszerzéseket Törökországból és Marokkóból, míg a kínai textilipari vállalatok, a „teljes ipari lánc előnyeikre” (a gyapottermesztéstől a késztermék-gyártásig terjedő komplett rendszer) támaszkodva, átvehetnek néhány közép- és felsőkategóriás megrendelést (például funkcionális szövetek és környezetbarát ruházat), amelyeket Bangladesből és Srí Lankából áthelyeznek. Ez az alkalmazkodási folyamat azonban időt vesz igénybe (becslések szerint 1-2 év), és az ellátási lánc újjáépítésének megnövekedett költségeivel jár, ami megnehezíti a jelenlegi iparági zavarok teljes enyhítését rövid távon.
A kínai textilipari külkereskedelmi vállalatok számára ez a vámzűrzavar egyszerre jelent kihívásokat (a gyenge globális kereslettel és az ellátási láncban tapasztalható versennyel való megbirkózás) és rejtett lehetőségeket. Megerősíthetik az együttműködést a bangladesi és srí lankai helyi gyárakkal (például technikai támogatás és közös gyártás biztosítása) az amerikai vámkorlátok elkerülése érdekében. Ugyanakkor fokozhatják erőfeszítéseiket a feltörekvő piacok, például Délkelet-Ázsia és Afrika feltárására, csökkentve az egységes európai és amerikai piactól való függőséget, ezáltal kedvezőbb pozícióba kerülve a globális ellátási lánc újjáépítésében.
Közzététel ideje: 2025. augusztus 16.