2025. augusztus 5-én India és az Egyesült Királyság hivatalosan is aláírta az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodást (a továbbiakban: „India-Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodás”). Ez a mérföldkőnek számító kereskedelmi együttműködés nemcsak a két ország közötti kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat alakítja át, hanem a globális textil külkereskedelmi ágazatra is hatással van. A megállapodás textiliparra vonatkozó „nulla vámtarifás” rendelkezései közvetlenül átírják az Egyesült Királyság textiliparának versenyhelyzetét, különösen a piacot régóta uraló kínai textilexportáló vállalatok számára jelentve potenciális kihívásokat.
A megállapodás lényege: Nulla vám 1143 textilkategóriára, India az Egyesült Királyság növekvő piacát célozza meg
A textilipar kiemelkedik az India–Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodás egyik fő kedvezményezettjeként: az Indiából az Egyesült Királyságba exportált 1143 textilkategória (amelyek olyan fő szegmenseket fednek le, mint a pamutfonal, a szürke szövet, a készruhák és a lakástextil) teljes mértékben mentesül a vámok alól, ami az Egyesült Királyság textilipar-importlistáján szereplő kategóriák körülbelül 85%-át teszi ki. Ezt megelőzően az Egyesült Királyság piacára belépő indiai textiltermékekre 5% és 12% közötti vámok vonatkoztak, míg a főbb versenytársak, például Kína és Banglades egyes termékei már alacsonyabb adókulcsokat élveztek az Általános Preferenciarendszer (GSP) vagy kétoldalú megállapodások keretében.
A vámok teljes eltörlése közvetlenül növelte az indiai textiltermékek árversenyképességét az Egyesült Királyság piacán. Az Indiai Textilipari Szövetség (CITI) számításai szerint a vámok eltörlése után az indiai konfederáció ára az Egyesült Királyság piacán 6-8%-kal csökkenhet. Az indiai és kínai 同类 termékek közötti árkülönbség a korábbi 3-5%-ról kevesebb mint 1%-ra csökken, és egyes közép- és alsó kategóriás termékek akár árparitást is elérhetnek, vagy meghaladhatják a kínai hasonló termékeket.
Piaci méreteket tekintve az Egyesült Királyság Európa harmadik legnagyobb textilimportőre, éves textilimportvolumenével 26,95 milliárd USD (2024-es adat). Ebből a ruházati cikkek 62%-ot, a lakástextilek 23%-ot, a szövetek és fonalak pedig 15%-ot tesznek ki. Kína hosszú ideje, teljes ipari láncára, stabil minőségére és nagymértékű előnyeire támaszkodva, az Egyesült Királyság textilimportpiacának 28%-át foglalja el, ezzel az Egyesült Királyság legnagyobb textilszállítója. Bár India a világ második legnagyobb textiltermelője, részesedése az Egyesült Királyság piacán mindössze 6,6%, főként a köztes termékekre, például a pamutfonalra és a szürke szövetre összpontosít, a magas hozzáadott értékű készruházati export pedig kevesebb mint 30%-ot tesz ki.
Az India–Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépése „inkrementális ablakot” nyitott az indiai textilipar számára. A megállapodás hatálybalépését követően kiadott közleményében az indiai textilipari minisztérium egyértelműen kijelentette, hogy célja az Egyesült Királyságba irányuló textilexport 2024-es 1,78 milliárd USD-ről 5 milliárd USD-re növelése a következő három évben, a piaci részesedés meghaladva a 18%-ot. Ez azt jelenti, hogy India a meglévő piaci részesedéséből körülbelül 11,4 százalékpontot tervez elterelni, és Kína, mint az Egyesült Királyság piacának legnagyobb beszállítója, lesz az elsődleges versenycélpontja.
Kihívások a kínai textilipar előtt: Nyomás nehezedik a közép- és alsó kategóriás piacokra, az ellátási lánc előnyei továbbra is fennállnak, de éberségre van szükség
A kínai textilipari exportvállalkozások számára az India-Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodás által okozott kihívások főként a közép- és alsó kategóriás termékek szegmensére összpontosulnak. Jelenleg a közép- és alsó kategóriás készruházati cikkek (például hétköznapi viseletek és alapvető lakástextíliák) teszik ki Kína Egyesült Királyságba irányuló textilipari exportjának körülbelül 45%-át. Ezek a termékek alacsony technikai korlátokkal, kiélezett, homogén versennyel rendelkeznek, és az ár a legfontosabb versenytényező. India, a munkaerőköltségek (az indiai textilipari munkások átlagos havi fizetése körülbelül a kínai fizetés 1/3-a) és a pamutforrások (India a világ legnagyobb pamuttermelője) terén meglévő előnyeivel, valamint a vámcsökkentésekkel párosulva, arra ösztönözheti a brit kiskereskedőket, hogy közép- és alsó kategóriás megrendeléseik egy részét Indiába helyezzék át.
Konkrét vállalkozások szempontjából a nagy brit kiskereskedelmi láncok (mint például a Marks & Spencer, a Primark és az ASDA) beszerzési stratégiái a kiigazítás jeleit mutatták. Iparági források szerint a Primark hosszú távú szállítási megállapodásokat írt alá 3 indiai ruhagyárral, és azt tervezi, hogy a közép- és alsó kategóriás hétköznapi ruházat beszerzési arányát a korábbi 10%-ról 30%-ra növeli. A Marks & Spencer azt is kijelentette, hogy a 2025-2026-os őszi és téli szezonban növeli az indiai gyártású lakástextil termékek beszerzési volumenét, a kezdeti 15%-os célarány mellett.
Kína textilipara azonban nem védtelen. Az ipari lánc integritása és a magas hozzáadott értékű termékek előnyei továbbra is kulcsfontosságúak a versenyhelyzettel szemben. Egyrészt Kína teljes ipari lánccal rendelkezik a kémiai rostoktól, fonástól, szövéstől, nyomtatástól és festéstől a készruhákig. Az ipari lánc reakcióideje (átlagos rendelésszállítási ciklussal körülbelül 20 nap) sokkal gyorsabb, mint Indiáé (körülbelül 35-40 nap), ami kulcsfontosságú a gyors iterációt igénylő fast fashion márkák számára. Másrészt Kína technológiai felhalmozódási és termelési kapacitásbeli előnyeit a high-end textíliák (például funkcionális szövetek, újrahasznosított rosttermékek és intelligens textíliák) területén India számára rövid távon nehéz felülmúlni. Például Kína újrahasznosított poliészter szövetek és antibakteriális lakástextíliák exportja az Egyesült Királyságba az Egyesült Királyság piacának több mint 40%-át teszi ki, főként a közép- és felsőkategóriás márkák ügyfeleit célozza meg, és ezt a szegmenst kevésbé érintik a vámok.
Ezenkívül a kínai textilipari vállalatok „globális elrendezése” is fedezi az egységes piac kockázatait. Az elmúlt években számos kínai textilipari vállalat létesített termelési bázisokat Délkelet-Ázsiában és Afrikában, hogy a helyi tarifális preferenciák kihasználásával beléphessen az európai piacra. Például a Shenzhou International vietnami gyára nulla vámot élvezhet az EU-Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás révén, és az Egyesült Királyságba irányuló sportruházati exportja az Egyesült Királyság sportruházati importpiacának 22%-át teszi ki. Az üzletágnak ezt a részét átmenetileg nem érinti közvetlenül az India-Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodás.
Kiterjesztett iparági hatás: A globális textil ellátási lánc felgyorsult regionalizációja, a vállalatoknak a „differenciált versenyre” kell összpontosítaniuk
Az India–Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodás hatálybalépése lényegében a textilellátási lánc „regionalizációjának” és „megállapodásalapú” fejlesztésének globális trendjének mikrokozmosza. Az elmúlt években intenzíven folytak kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások, mint például az EU–Indonézia, az Egyesült Királyság–India és az USA–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodások. Az egyik alapvető logika a „partközeli ellátási láncok” vagy a „szövetséges ellátási láncok” kiépítése tarifális preferenciák révén, és ez a tendencia átalakítja a globális textilkereskedelem szabályait.
A textilipari vállalatok számára világszerte a válaszstratégiáknak a „differenciálásra” kell összpontosítaniuk:
Indiai vállalatok: Rövid távon olyan problémákkal kell foglalkozniuk, mint az elégtelen termelési kapacitás és az ellátási lánc stabilitása (pl. a gyapotárak ingadozása, energiahiány), hogy elkerüljék a megnövekedett megrendelések okozta szállítási késedelmeket. Hosszú távon növelniük kell a magas hozzáadott értékű termékek arányát, és el kell szakadniuk a közép- és alsó kategóriás piactól való függőségtől.
Kínai vállalatok: Egyrészt megszilárdíthatják részesedésüket a felsőkategóriás piacon technológiai fejlesztéssel (pl. környezetbarát szövetek és funkcionális szálak fejlesztése). Másrészt megerősíthetik a mélyreható együttműködést a brit márkákkal (pl. egyedi tervezés és gyorsreagálású ellátási lánc szolgáltatások nyújtása) az ügyfél-ragadóság növelése érdekében. Ugyanakkor kihasználhatják az „Övezet, egy út” kezdeményezést a harmadik országokon keresztüli átrakodás vagy a tengerentúli termelés révén felmerülő vámtarifa-akadályok elkerülésére.
Brit kiskereskedők: Egyensúlyt kell találniuk a költségek és az ellátási lánc stabilitása között. Bár az indiai termékek kiemelkedő árelőnnyel rendelkeznek, nagyobb ellátási lánc kockázatokkal néznek szembe. A kínai termékek, bár valamivel drágábbak, garantáltabb minőséget és szállítási stabilitást kínálnak. Várható, hogy a jövőben az Egyesült Királyság piacán kettős kínálati minta fog érvényesülni: „kínai felsőkategóriás termékek + indiai közép- és alsókategóriás termékek”.
Általánosságban elmondható, hogy az India–Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodás textiliparra gyakorolt hatása nem „zavaró”, hanem inkább a piaci verseny „árháborúról” „értékháborúra” való átalakulását segíti elő. A kínai textilipari exportáló vállalatoknak rövid távon ébernek kell lenniük a közép- és alsó kategóriás piaci részesedésük elvesztésével szemben, hosszú távon pedig új versenyelőnyöket kell kiépíteniük az új kereskedelmi szabályok értelmében az ipari láncok korszerűsítésével és a globális elrendezéssel.
Közzététel ideje: 2025. augusztus 22.